Vegyél olyan melltartót, amiből nem esik ki a melled. Bimbóvédő krémet és eldobható melltartóbetétet már a kórházi cuccosba is csomagolj! Igyál rengeteg folyadékot! Csak engedd a babádat… ő nem bizonytalan. Ne hagyd, hogy bárki jobban tudja, mi a jó nektek. Georgina részletesen kifejtette, amit szerinte szoptatás témában tudni érdemes: "Készülj fel a szoptatásra már terhesség alatt, olvass sokat, (mit ehetsz és mit nem, hogyan kell masszírozni, keress olyat, aki ért a fejéshez/fejőnőt) ha hazajössz a kórházból, figyelj arra, hogy nehogy begöbösödjön (rendszeres masszázs), tedd cicire a gyereket minél többször, figyelj arra, hogy egyen és ne cumizzon rajta. Büfi nagyon fontos, cicivel is ugyanúgy szív levegőt. A régi néphagyományokkal óvatosan (köménymagleves, madártej (kömény - hasfájás, tej - allergén), egyél sok szénhidrátot és igyál rengeteg folyadékot. Rengeteg türelem, segítőkész apuka, nagyszülő fontos. Ne foglalkozz a rumlis otthonnal, az első pár hétben oldja meg más a főzést is!
Hasonló tünetei vannak, mint a tejkőnek, csak nem kövek ülnek a tejcsatornákban, hanem hártyaszerű izé van a mellbimbón. Elvileg mindkettőnek hasonló a kezelése. Sokat kell inni, és érdemes húzópakolást rakni rá. *Egy ilyen poszot hogy lehet úgy megírni, hogy ne lepjenek el a trollok? ?
Tippek tejkőképződés ellen A legfontosabb szabály, hogy növelni kell a folyadékbevitelt. Igyál sok-sok szénsavmentes vizet! Kerüld a "pancsolt", cukros gyümölcsleveket, szénsavas üdítőket! Érdemes csökkenteni a tejtermékek a zsíros ételek fogyasztását! Főleg a zsíros tejkészítmények okozhatnak tejkövet.
Két és fél hónapja szoptattam sikeresen igény szerint éjjel-nappal kisbabámat, aki szépen gyarapodott (kb. havonta egy kilót), amikor időnként azt tapasztaltam, hogy az egyik mellemben nem csökken a telítettség érzése szoptatás után sem, sőt a következő szoptatás idejére már kifejezetten fáj is. Nem is nagyon foglalkoztam vele, mert semmi csomót vagy ilyesmit nem éreztem az érintett mellben és szerencsére, ahogy többször és többször tettem ugyanarra a mellre a gyermekemet, a nap végére valahogy mégiscsak jött a várva várt megkönnyebbülés, ilyenkor erős sugárban spriccelt egyetlen kivezető nyílásból a tej, kisbabám pedig elégedett volt a tejözönnel. Néhány hét elteltével azonban sűrűsödtek a kellemetlen érzések, mindig ugyanabban a mellemben és mindig ugyanazon az oldalon (negyedben), egészen addig, míg a fájdalomtól már könnyeztem, ingerült lettem és alig vártam, hogy egy-egy sétából hazatérjünk, hogy végre szoptathassak, hátha megtörténik a csoda. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a tej valami oknál fogva pang és meleg vizes borogatást alkalmaztam, masszíroztam a fájdalmas, hatalmasra duzzadt részt, de csak rosszabb volt, a masszírozástól pedig csillagokat láttam.
Egészen idáig nem fejtem a tejet, termelődött, amennyit a baba elfogyasztott. A mellszívót is csupán a kő kimozdítása miatt használtam, a tej nehezen jött még a legerősebb fokozaton is, amit fejtem, kiöntöttem, főleg amiatt, mert a lefejt tejet nem tudtam sterilen tartani. A kádban ülve váltogattam a mellszívót és a meleg vizes áztatást, sokszor bele is csorgott a víz a lefejt tejbe, így sajnáltam, de ki kellett önteni. A kombinált módszer csak részben volt eredményes, továbbra is fél éjszakákat töltöttem a fürdőszobában eszelősen pumpálva, de éreztem, sokáig ez így nem mehet, a kövek pedig csak jöttek és jöttek, most már hol egyik, hol másik mellemben okozva iszonyatos tej torlódást és már-már elviselhetetlenségig fokozódó fájdalmat. A szoptatni akaráson kívül a fájdalom volt a másik meghatározó tényező, ami miatt nem adhattam fel a küzdelmet. Amikor nem sodorta el a víz a kipattanó köveket és sikerült végre szemügyre vennem őket, meglepődve tapasztaltam, hogy ezek a milliméternyi, szabálytalan alakú kis képződmények elég kemények, valóban kőszerűek, de szétmorzsolhatóak.