(gesztusok, öltözködés, mimika, kéztartás, 4 kép lesz, 2-t választunk, elemezni kell) A kommunikáció jelei A kommunikáció történhet nyelvi és nem nyelvi jelekkel. A nyelvi jelek segítségével tudjuk gondolatainkat írásban és beszédben kifejezni. Ezeket a nyelvi jeleket idegen szóval verbális jeleknek nevezzük. Nyelvi jelek: Hangok Szóelemek Szavak Szószerkezetek Mondatok A kézmozdulatok, az arckifejezés változásai, a testmozgás, az öltözködés a kommunikáció során kiegészítik, módosítják a nyelvi jelek jelentését. Írás közben nemcsak a szavak mondatok leírására, hanem a külalakra is figyelni szoktunk. Ezeket nem nyelvi jeleknek, nonverbális jeleknek nevezzük. Ezeknek a nem nyelvi jeleknek a beszédben több szerepe is lehet. Egyrészt tájékoztat partnerünkről, irányítja a kommunikációt és kiegészíti, megerősíti a nyelvi jelek jelentését. Nem nyelvi jelek: A hangjelek: Nem mindegy, hogyan mondjuk azt, amit mondunk. A hangunkkal sok mindent ki tudunk fejezni. Mondanivalónk értelmét megerősíthetik, vagy módosíthatják a hangos beszéd zenei eszközei: a hangerő, a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a beszéd ritmusa és a beszéd közben tartott szünetek.
A kommunikáció típusait elemezve különbséget tehetünk még: 1) közvetlen és 2) közvetett kommunikáció között is. Közvetlen a kommunikáció akkor, ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a folyamatban, és térben közel van egymáshoz. Minden más esetben közvetett kommunikációról beszélünk. Például a tömegkommunikáció minden fajtájára a közvetettség és egyirányúság jellemző. Ide soroljuk azokat az eseteket is, amikor a feladó és címzett személye ugyanaz (autokommunikáció). Például magunknak készítünk emlékeztető feljegyzést vagy csomót kötünk a zsebkendőnkre. Közvetett a kommunikáció akkor is, amikor egy harmadik résztvevő segítségével jut el az üzenet a feladótól a címzettig (pl. színházi előadás, szóvivő, tolmács, kerítő, ügynök). A kommunikáció egyik alaptétele, hogy nem lehet nem kommunikálni. Ez annyit jelent, hogy minden emberi megnyilvánulás – még a hallgatás, a nem cselekvés is – kommunikáció, hisz az is jelez, jelent és üzen valamit. Tehát a kommunikációs folyamatokat alapvetően két nagy csoportra osztható.
Az emberi kommunikáció, vagyis közlésfolyamat rendkívül összetett. Amellett, hogy szavakkal, mondatokkal nyelvileg, azaz verbálisan fejezzük ki magunkat, rengeteg olyan jelet használunk, amelyek nem a nyelvi kifejezésmód körébe tartoznak. Ezeket nevezzük összefoglalóan nem nyelvi vagy nem verbális (esetleg nonverbális) kifejezőeszközöknek. A tétel kifejtése "Milyen jó, hogy újra itt vagyunk" – talán közhelyszámba megy arról szólni, hogy ezt az egyszerű közlést milyen sokféleképpen értelmezhetjük. Mondhatjuk őszintén, lehetünk ironikusak, gépiesek, unottak, sértőek, pimaszak, kimértek, visszautasítóak. Miből következik a beszélő szándékának vagy a befogadóra gyakorolt hatásnak ez a sokfélesége? A nyelvi elemek és szabályok itt nem sietnek a segítségünkre: pusztán a verbális közlésből legfeljebb arra következtethetünk, hogy mi lehet e mondatnak a tipikus üzenete, vagy a befogadóra tett tipikus hatása. Amellett azonban, hogy e szavak különféle kontextusban mást és mást jelenthetnek, egyazon szituációban is változik az üzenet, ha például felvont szemöldökkel vagy eltúlzott hangsúlyozással vagy magyarázó kézmozdulatokkal vagy a földig meghajolva nyilvánulunk meg.
I. A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei Az emberi kommunikáció több csatorna igénybevételével történik. Az emberi kommunikáció digitális és analógiás kódok által jut kifejezésre, így elkülöníthetjük a: verbális kommunikációt, mely a nyelvvel mint digitális kóddal kifejezhető emberi beszédet és írást jelenti; a nem verbális kommunikációt, mely magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető ki. Ide tartozik a gesztus, a mimika, a mozgás, a térköz, az öltözködés stb. (Napjainkban egyre több tudományág foglalkozik ennek a csatornának a feltárásával, leírásával. ) az emberi kommunikáció két csatornája azonban csak a tudományos vizsgálódás céljából választható szét, a valóságos folyamatban ezek a tényezők szorosan összefonódva, egymást kiegészítve vesznek részt. a metakommunikációt az utalások hordozzák, melyek megjelenhetnek az emberi kommunikáció mindkét csatornáján: a verbális közlésben, ha az adott szövegnek a közvetlen nyelvi szintjénél elvontabb jelentése van (pl.
Kerek Roland Letöltés További kidolgozott tételeket találsz itt
2. tétel A kommunikáció nem nyelvi kifejezőeszközei A verbális és a nem verbális kommunikáció Verbális kommunikáció: A természetes emberi nyelven megvalósult közlés Nem verbális kommunikáció: A viselkedés szabályozásához szükséges nem nyelvi jelek összessége, vagyis a testbeszéd és a zenei kifejezőeszközök A kommunikáció során a nyelvi és a nem nyelvi kifejezőeszközök együtt hatnak. A nyelvi (verbális) kifejezőeszközök a kommunikáció 7%-át, a nem nyelvi kifejezőeszközök (nonverbális) a kommunikáció 93%-át teszik ki. A nem nyelvi kifejezőeszközök csoportosítása: 1. Testbeszéd: - mimika: arcjáték, amely érzelmeket közvetít. Pl. mosoly, düh, vicsorgas - gesztusok: a kéz, a kar, a váll mozgásai. igenlés, integetés - tekintet: szemkontaktus. Ha valakivel beszélünk, fejünket felé fordítjuk. - testtartás: Mutathatja az érzelmeket, lelkiállapotot. szomorú ember magába roskad - térközszabályozás: a beszélgetők közötti távolság. Az egyes népeknél eltérő. Az araboknál és az afrikai népeknél kisebb, mint Európában.
humor, nyelvi játék, elhallgatás). a metakommunikáció a verbális közlés mindkét típusában (beszéd és írás) előfordulhat; a nem verbális közlésben, ha az üzenet nem szándékos, nem tudatos (pl. mimika, gesztus, távolság, testtartás). Összefoglalva: a metakommunikáció igen összetett s nehezen leírható kategória. Külön csatornát nem képez, általában a nem verbális csatorna jelzései hatnak metakommunikatív módon, ha azok nem a tartalmi kommunikáció jelei. A nyelvi kommunikáció, tehát a beszéd és az írás is kulturális termék, amely az ember fejlődéstörténete során alakult ki. II. Szokás a beszédet a nyelv elsődleges közegének tekinteni, az írást pedig csak másodlagosnak. Ennek az állításnak az alátámasztására sokféle érvet felsorakoztathatunk, amelyek két nagy csoportba rendezhetők. 1. genetikus érvek: az emberiség történetében a beszéd alakult ki először, és csak később jött létre az írás; * minden olvasási és írásos esemény az alapul szolgáló beszélt nyelv közvetítésével megy végbe; az egyén az életében beszélni tanul először, s az írást csak később sajátítja el; 2. általános érvek: nincs beszélt nyelv nélküli emberi közösség, de sok olyan közösség van, amelynek nincs írásrendszere; még az olyan közösségekben sem minden felnőtt írástudó, amelyekben létezik írás: a gyerekek már beszélnek, mielőtt írni tanulnának.