azért előfordulnak - és A kis kedvencek titkos élete a stúdió egyik újabb szórakoztató kis gyöngyszeme, amely kicsinek és nagynak egyaránt a kedvére lesz, ahogy olyannak is, akinek volt, vagy jelenleg is van háziállata. A Gru első két részéért felelős, valamint a Minyonok hangját szolgáltató Chris Renaud kiváló érzékkel kapta el az állatok habitusát, ez már az első előzetesekben látszódott. A kutya jelen esetben tényleg kutyaként gondolkodik és viselkedik, a macska tényleg arrogáns és kecsesen esetlen, ha kell. Ezzel a részével a filmnek tehát a legkisebb baj sincs, ahogy a tálalással sem. A kis kedvencek titkos élete igazi óda New Yorkhoz, hovatovább a klasszikus Chuck Jones-féle esős-kelős rajzfilmekhez - megfejelve néhány korszakos remekműre tett utalással (pl. Van, aki forrón szereti) - amire csak rájátszik Alexandre Desplat régimódi (és tőle meglehetősen szokatlan) jazzes muzsikája, vagy a valóban (sokszor szó szerint arcba mászó) látvány. A probléma ott van, hogy a film alapjául szolgáló konfliktus a kényelemhez hozzászokott Max, és az utcáról bekerült behemót, Duke között fájdalmasan elnagyolt és a feloldása is összecsapott, miközben ennek kellene a film gerincét adnia.
Lehet-e másodjára cuki állatos videókon alapuló animációs filmet eladni? Úgy tűnik, igen! 3 éve A kis kedvencek titkos élete semmitmondó, de rettentő jópofa előzeteseivel okkal tarolta le az internetet, majd aztán a mozipénztárakat. Gyerekkel és kutyával mindent el lehet adni ugyebár, állatos videók meg okkal vannak a legnépszerűbb találatok között internetszerte. A Grút is gyártó Illumination riválisaihoz (Disney, Pixar, Dreamworks) képest ezúttal is "fillérekből" gyártott le egy egyszerű alapötletre épülő mesét. Viszont fent említett konkurenseinek műveivel összehasonlítva az érdemi konfliktus, a szív mégiscsak hiányzott az egészből, amit az tett rokonszenves alkotássá mégis, hogy jól elkapta az állatok személyiségét... plusz volt benne egy őrült - eredeti nyelven Kevin Hart hangján gettó szlengben dumáló - fehér nyuszi. A folytatás számos szempontból szerethetőbb, jobb filmet viszont mégsem eredményezett. De szerencsére érdemben rosszabbat sem és ezt manapság illik megbecsülni. Történetről, érdemi konfliktusról most még annyira is nehéz beszélni, mint az első rész esetében.