Az 1956-os forradalom és szabadságharc után változott a műsorstruktúra, továbbra is a hírek voltak a fókuszban, de megjelent a szórakoztatás, a kultúra. Ekkor indult Ekecs Géza, vagyis rádiós nevén Cseke László Tinédzserparty című műsora, ami nemcsak a rádió, hanem az egész korszak szimbólumává vált. Információk minden mennyiségben A műsorkészítőket egy saját kutatóintézet segítette, amelynek az volt a feladata, hogy a lehető legszélesebb merítéssel információkat szállítson. Ez valószínűleg az egész világon a legnagyobb kommunizmus és hidegháború történeti archívum – mondta Mink András, az OSA, vagyis a budapesti Nyílt Társadalom Archívum tudományos főmunkatársa. Itt őrzik egyebek mellett a világ legnagyobb szovjet szamizdat archívumát, vagy például a lengyel Szolidaritás mozgalom kiadványait, természetesen a magyarországi ellenzék kiadványai mellett, együtt mindazoknak az országoknak az ellenzéki kiadványaival, amelyek nyelvén valaha megszólalt a rádió. A Szabad Európának mindig az volt a szerepe, hogy olyan tartalmakat, információkat sugározzon, juttasson el a célországokba, amelyek az ott élők számára más forrásból nem érhetők el.
Hetven éve hangzott fel a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásának szignálja, és 1993. november 1-ig szólt. Az utolsó négy évben, vagyis 1989 szeptemberétől már zömében egy budapesti stúdióban készültek a műsorok. Most újraindul, de már XXI. századi online médiumként, írott, videós, podcast tartalmakkal. A kezdetek A rádió ötlete 1949-ben fogalmazódott meg, amikor az Egyesült Államok külügyminisztériuma felfigyelt a Kelet-Közép-Európából érkező emigránsok tömegére, és még ugyanannak az évnek a decemberében megszületett a Szabad Európa Rádió mint intézmény. Előbb egy az Adrián horgonyzó hajóról sugározták a próbaadásokat, majd elkezdődött az építkezés Münchenben, az Englisher Gartenben, ahol egy helyen működött azután a magyarral a cseh, a román, a lengyel és a bolgár nyelvű szerkesztőség. Az első perctől kezdve törekedtek arra, hogy a hír ellenőrzött legyen. Azt mondták, akkor lehet egy hírt közölni, ha azt legalább két, egymástól független hírügynökség megerősíti. A másik, hogy a felhasznált adatokat soha nem lehetett meghamisítani – mondta Simándi Irén történész, egyetemi tanár.