250 óra alatt, Esterházy Péter lemásolta egy 57x77-es rajzlapra az Iskola a határont. Ő így tisztelgett.
Mindezt úgy ábrázolni, hogy hiteles legyen, és közben megőrizze az egyéniség egységének, teljességének látszatát is, igazi nagy művészet. Harmadszorra most olvastam el, Ottlik születésének 100. évfordulójára, @ nygaben kihívására, és mert legutóbb rosszat is olvastam a könyvről. György Péter Apám helyett című esszéregényében írt egy sajátos szemszögű értelmezést az Iskola a határon ról, többek között kifogásolva, hogy a könyv elején Bébé a szabadság mámoráról beszél, miközben 1957 nyarát írjuk, tehát éppen túl vagyunk a forradalom leverésén, és már folynak a kivégzésekkel is járó megtorlások. Ez volt hát az indíték. Jelentem, a 400 oldalas regényt két nap alatt megettem. Aztán nem értettem. Jó, mondjuk elfogadtam, mint leírt történetet, de olyan ellentmondásokat találtam benne, amelyekre nem volt magyarázatom. Mit akart mondani Ottlik ezzel a könyvvel? A főszereplők egyes cselekedetei annyira taszítóak voltak, hogy nem hihettem el, hogy a szerző azonosul velük. Bébé, aki csatlakozik Merényiékhez, együtt focizik velük, együtt fosztogatja a társaik csomagját, és aki az Öttevényi elleni mocskos koncepciós perben hamis tanú, lenne a pozitív hős?
Ezúttal két dolog volt, ami nagyon megfogott. A regény időkezelése, és a karakterek gazdagsága. Az időről, a hol szinte megálló, hol felgyorsuló, kavargó időről Ottlik úgy ír, ahogy az az emlékeinkben valóban létezik. Ez megegyezett a saját tapasztalataimmal is, és párosítva a két főszereplő párhuzamos narrációjával, tökéletesen hitelessé tette számomra a ködszerűen gomolygó történetet. A szereplők – természetesen leginkább a főszereplők –, személyiségének mélysége, ellentmondásossága, változása, nyitottsága szintén nagyon tetszett. Ma is azt gondolom, mint akkor, hogy az egyes emberek megítélése többnyire nagyon felületes, csupán néhány, a legjellegzetesebb tulajdonságaikra korlátozódik, és nem vesz tudomást a személyiség fejlődéséről, változásáról. Medve mondja magáról, hogy neki tízezer lelke van, de ezt nyugodtan vonatkoztathatjuk Bébére is, aki az emlékek, gyökerek és pillanatnyi benyomások függvényében tökéletesen ellentétes cselekvésekre és érzelmekre is képes, látszólag teljesen megegyező helyzetekben.