Hirdetés Összeszedtünk néhány kedves szerzeményt az év leghidegebb évszakáról. Olvassátok el a gyermekekkel együtt, majd menjetek ki a szabadba szánkózni, sétálni, hóembert építeni! Íme a Téli versek gyerekeknek összeállításunk! Szabó Lőrinc: Esik a hó Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót: megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomba. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre. Fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a puszta, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye és reggel az utca, a puszta, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy: esik a hó! Osvát Erzsébet: Az égi pék Szitálni kezd az égi pék, és hullanak a hópihék. Óriási szitán át száll a pehelymilliárd. Milliárdnyi hópehely. Az égi pék habot ver. Habos havon cinkenyom.
Bár az ünnepek már véget értek, és a száncsengő nem a Mikulás szánján csilingel, maradt néhány hetünk a télből. Összegyűjtöttünk tíz téli verset, hogy a rímekbe szedett zimankós világ megmelengesse a lelkünket. Csukás István: Hideg szél fúj Hideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek! Szeme szénből, az orra meg paprikából, lába nincs, de minek is, ha úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a tökfödője, megbecsüli, hiszen jó lesz még jövőre; seprűnyél a nagyvilági sétapálca, el is mehetne, ha tudna, vele bálba. Ilyen ő, az udvarunkon nagy gavallér, bár rajta csak ujjal rajzolt az inggallér, mégse fázik, mikor minden majd megdermed, el is mennék, ha lehetne, Kányádi Sándor: Feketerigó Ablakomban nagy a hó, halihó! – ott sétálgat egy feketerigó. Jár a szeme: oda néz, ide néz: sétálgat, mint egy igazi zenész. De most nekünk nagy a hó, halihó! – nem fuvoláz a feketerigó. Egyet-kettőt csitteget, csetteget, kifizeti ennyivel a telet. Weöres Sándor: Száncsengő Éj-mélyből fölzengő - Csing-ling-ling – száncsengő.
Képek forrása: REB Napraforgó Bölcsőde
Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca fehér már a muszka, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye- de reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó! Devecsery László: Itt a tél Szakállából hull a hó, fehér öröm: csuda jó! A hóember nem fázik, lyukas pipán pipázik. A madár-nép didereg, egy picit sem csicsereg. Jégcsapok az ereszen: összebújnak csendesen. Csillog-villog a világ, s ablakon a jégvirág; a fák ágán dér-levél, havat hoz az esti szél. Tóthárpád Ferenc: A hóember Bár neve: ember, hóból a lába, hóból a törzse, hó a ruhája. Tán nem is ember! Vagy talán mégis? Meg sose moccan, tudja a szél is. Két szeme: két gomb, Répa az orra. Szén-mosolyáért Pisti csúfolja. Karjai ágak, "ég fele néznek"! Hessegetik a széncinegéket. Fel Csorba Győző: Hó-hívogató De jó volna, ha volna ha hó hullna halomba ha már fű sincs, levél se betakarna a tél mindent fehérbe.
Várnai Zseni: Hull a hó Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró, ráborul a vetésre, hogy a fagytól megvédje. Vastag hóbunda alatt kenyérmagvak alszanak, puha ágyban telelnek, s kikeletkor kikelnek. Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprő hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap. Honnan jött, tán Alaszkából vagy a déli-sarki tájról, hol a jegesmedve él, s télen-nyáron úr a tél? Uramfia, ki lehet? Mondjátok meg, gyerekek! "Sem a Péter, sem a Pál, egy hóember álldogál. " Cézár kutya sunyít, lapul. Rá nem jönne, ki ez az úr. Mert hogy úr, az bizonyos. Olyan kövér, totyakos. Tisztességgel megugatja. Meg se billen a kalapja a nagy úrnak. Rá se néz. Hej, de bátor, de vitéz! Cézár most már tiszteli; borjúcsontot visz neki. Az csak sután áll a hóban. Nem hallgat az okos szóra. Nem eszik, és nem beszél. Szegény Cézár, jaj, de fél! Szederfánkon ül a veréb. Ő ismeri meg legelébb.