Az egyes fafajok jellemzői fűtési szempontból Akác: Nyers, nedvesebb állapotban is viszonylag jól ég, ezért is közkedvelt tűzifa. Jól és könnyen hasad, de azért vannak igen kemény göcsös kivételek. Vastag kérge száradáskor leválik róla (piszkol), de ez a kéreg szárazon kiváló gyújtós lehet. Bükk: Fülledésre hajlamos fa, ezért a lehető leggyorsabban hasítani kell, de még így is több időre van szüksége a kiszáradáshoz. Kéreg alig van rajta, de a hamuja az égés után több mint az átlag. Ha megfelelően kezelik, igen kiváló a fűtőértéke. Csertölgy: Jól beindított tűznél sokáig képes tartani a parazsat. A legnehezebb fafajok egyike, könnyű hasogatni. Ennek van a legtöbb időre szüksége a száradáshoz, különben szinte csak parázslik a tűzön. Tölgy, kőris: Magas fűtőértékű fafajták. Kérgük vastagabb a bükkénél. Jól hasadnak. Gyertyán: Kérge nagyon vékony. Nagy sűrűsége miatt is sokan szeretik. Időben kell felvágni, mert a vágásfelület beszáradása után már nehéz hasogatni. Ráadásul fülledésre szintén érzékeny.
A fa tömege a nedvességtartalmától is függ, 1 m3 frissen kitermelt tűzifa 2-3 mázsával nehezebb lehet, mint az, amelyik 6-8 (tavaszi és nyári) hónapon át felhasogatva száradt és elveszítette víztartalma jelentős részét. Tisztességtelen kereskedők ezt kihasználva jelentős kárt okozhatnak vásárlóiknak. A tűzifa minősége, fűtőértéke Az erdőgazdaságnál vásárolható tűzifa minősége csak kiváló lehet, azaz korhadt, rossz minőségű faanyag nem kerül a sarangokba. A száraz fa fűtőértéke akár kétszerese is lehet a nedvesének. Ideális esetben a tavasszal megvásárolt, felhasogatott faanyagot jól szellőző, esőtől védett helyen tároljuk a következő fűtési szezonig. A fűtőérték a fafajtól is függ. Míg az ún. kemény lobos fák (gyertyán, csertölgy, akác, bükk, kőris, tölgy, szil, dió) hosszan égnek, a lágy lombos fafajok (fűz, nyár, hársak, égerek) hasábjai hamar ellobbannak, nem tartják a meleget. Lágy lombos fafajokból jóval nagyobb térfogatú faanyagot kell szállítani, tárolni, hasogatni, a kályhába vagy a kazánba behordani.