A texasi láncfűrészes mészárlás úgy néz ki, mintha valaki ellopott volna egy kamerát, aztán nekikezdett volna embereket ölni. Olyan nyers, vadállati energiákkal van tele, amit előtte még sehol se láttam. Az egész kicsit sem finomkodó, egyáltalán nem az. Összeszartam tőle magam. A fenti nyilatkozat az egyik legnagyobb horrorguru, Wes Craven véleménye, akinek olyan horror-alapvetéseket köszönhetünk, mint az eredeti Sziklák szeme vagy a Rémálom az Elm utcában és a Sikoly-széria. Az öreg Wesnek igaza van, ennek a filmnek minden képkockája valóságosnak hat, így nem csoda, hogy az emberek bekajálták az elején látott/hallott, egyébként kamu igaz-történet szöveget. Gondolom a mai nézők számára már kicsit megfáradt, lassú, ezért nem olyan letaglózó élmény a nézése, de azt azért senki nem vitathatja, hogy ez akkoriban felért egy lórúgással. Valóságosnak pedig azért tűnnek a látottak, mert a stáb fogta magát és valóban elment Texas egyik elhagyatott porfészkébe, és minimál-költségvetéssel, mondhatni gerillamódszerekkel, a stúdióvilágtól távol vették fel az egészet, amit csak tetéz a tény, miszerint olyan, javarészt amatőr színészeket válogattak össze, akiket egyrészt nem ismerhettek nagyon a nézők, másrészt mind olyan arc volt, akik sehol nem nyerhettek szépségversenyt és nem is nagyon indulhattak rajta.
Mármint a forgatásának igaz története, mert a filmnek annyi valóságtartalma van, mint a Barátok közt ma esti részének. Az egész sztori csupán a két író, Kim Henkel és Tobe Hooper agyszüleménye, akik az elmebeteg Ed Gein tetteiből(tudjátok a fickó, aki halottakból készített bútorokat meg egyéb háztartási cikkeket) és egy áruház barkácsrészlegén tett látogatásból inspirálódtak, az ötletükből pedig megcsinálták minden idők egyik legkultikusabb horrorfilmjét, aminek kultuszához az a tény is hozzájárult, hogy a mozi elejére olyan prológot biggyesztettek a kis huncutok, hogy a cselekmény egy 1973. augusztus. 18. -án történt valós eseményt mutat be, ami már csak azért sem lehet igaz, mert a forgatás már 1973. augusztus 14. -én befejeződött. Ha esetleg most húznád a szád, akkor ne tedd, az alábbi cikkben a fent olvasottak ellenére mégis szó lesz emberi csontvázakról, illegális marihuána-ültetvényről, rothadó húsról, és még igazi vér is fog folyni, méghozzá sok, szóval horror-rajongóknak kötelező.
Az alacsony költségvetés miatt Gunnarnak mindösszesen egy Bőrpofa ruhaszettje volt, amit soha nem mostak ki. Mivel a filmet kronológiai sorrendben vették fel, ezért azon is sokat spóroltak, hogy a tiszta kosztümöt nem kellett újra összekenni, az más kérdés, hogy az állandóan bűzös ruhában flangáló Gunnarral valamiért senki nem akart a társaságában ebédelni. Utoljára azt jelenetet vették fel, mikor Bőrpofa elesik a láncfűrésszel, így az belevág a lábába. Ezt úgy valósították meg, hogy egy fémlemezt erősítettek Gunnar lábára, arra pedig hamis vérrel teli zsákot tettek, majd az egészre egy darab húst raktak, aztán nadrágot húztak rá és mehetett a móka. Alant a 40. évforduló alkalmából előbányászott rövid videó a forgatásról.
Az addigra már komoly pszichés zavarokkal küzdő Ed számára a végső csapást édesanyja halála jelenti, hiszen az ambivalens viszony ellenére ő jelentette számára a külvilágot. Ed a maradék józan eszét is elveszti, aminek köszönhetően olyan tettekre szánja el magát, ami miatt neve később az USA egyik legismertebb gyilkosaként lesz aposztrofálva. 1957 novemberében egy eltűnési üggyel kapcsolatban Edre terelődik a gyanú, a hatóságok pedig úgy döntenek, átkutatják a férfi lakhelyét. Az amúgy is horrorfilmbe illő külsővel rendelkező birtokon (ahol még elektromos áram sem volt) azonban olyan dolgokra bukkannak, amik a sokat látott nyomozókat és helyszínelőket is megviseli. A keresett hölgy, Bernice Worden holttestét fejjel lefelé lógatva, kibelezve találják meg, valamint a három éve eltűntnek nyilvánított Mary Hogan maradványaira is rálelnek. Ezek mellett, a lakást átfésülve emberi maradványokból készült használati tárgyakat találnak, amelyeket Ed maga barkácsolt. Ezek közt szerepelt többek közt emberi bőrből készült lámpaernyő és üléshuzat, vagy épp lenyúzott arcokból készült maszk, lábról lenyúzott bőrből készített harisnya.